2018. júl 10.

Jodie

írta: Sue D.
Jodie

Minden szerdán új részekkel jelentkező blogregény

Májusban útjára indítom Jodie című, hetente új részlettel jelentkező blogregényemet is. Remélem olyan örömmel olvasod majd, ahogy én írtam! 

Egy kis ízelítő az első részből:

 "Halványan elmosolyodik. Bizsereg a fejbőröm, leküzdhetetlen vágyat érzek iránta. Közeledik felém az arca. Lassan, de észrevehetően közelít. Ne csináld ezt, könyörgöm! – nem mondom ki hangosan, csak magamban fohászkodom hozzá. Elér az ajka, finoman simul az enyémre. Az egész világom a feje tetejére áll, nem bírom tovább tartani magam. Az ölembe rántom, és belekóstolok mézédes kis szájába. Azonnal felrobban bennem valami olyan erő, aminek eddig a létezéséről sem tudtam. Rengeteg csajom volt már, de még csak hasonlót sem éreztem eddig. Halkan sóhajt egyet, amikor egy pillanatra elengedem, ami zene füleimnek és testemnek egyaránt. Visszatapasztja rám az ajkait, bátortalan és kissé ügyetlen, ahogy keresi a nyelve az enyémet. Mégis annyira finom, amit semmire sem cserélnék el. A kutya feje meglöki a mellkasomat, ez ránt vissza a valóságba.
– Ne haragudj! – felugrok, és a táskám után nyúlok. – Többet nem fordul elő, ígérem…! Mennem kell!
– Ne! – motyogja ijedten. – Maradj... maradjon.
Édesen hebeg-habog, nekem meg lüktet a fejem a gondolatoktól és a visszafojtott vágytól.
– Sajnálom, ezt nem szabadott volna Jodie!
– De én is akartam! – Vékonyabb a hangja még a szokásosnál is.
– Ez nem mentség, akkor sem. A tanárod vagyok, ráadásul tíz évvel idősebb…
– Nem érdekel! – kétségbeesve néz rám, és hirtelen a karjaimba fúrja bele magát, szorosan átölel. Könyörögve szuggerál tekintetével, amitől elgyengül minden tagom. – Olyan régóta vágytam erre a csókra! Szeretem Önt, Mr. Roth!
Halkan tesz vallomást, nekem meg teljesen elkerekedik a szemem. Ennél nevetségesebb és édesebb szerelmi vallomást még soha életemben nem halottam. Gyomromig hatol a kellemes, meleg érzés, amit a lelkifurdalásom rombol szét azonnal.
– Jodie…! – Én is könyörögve ejtem ki a nevét. Azt akarom, hogy küldjön el, és ne öleljen ilyen odaadóan. Felemeli a fejét, piros ajkai engedelmesen nyílnak szét, ahogy felnéz rám. Most én csókolom meg őt, akármennyire is utálom magam miatta. Válaszul a nyakamba kapaszkodik, és egész testével hozzám simul. Kicsinál teljesen! Felemelem a csípőmre, úgy csókolom tovább. Fuldoklok az ízében, a sóhajaiban és az odaadásában.
– Menjünk be! – súgja a fülembe.
– Nem lehet, Jodie! – hozzányomom homlokom az övéhez.
– Nincsenek itthon a szüleim, a nagyinál alszanak Lynchburgben.
Fogalmam sincs ki az az ember, aki a tizenhét éves csitrivel a kajaiban bemegy a házba, de biztos, hogy nem a valódi Norman Roth. Ez olyan komoly erkölccsel és törvénnyel szembemenő aljasság, amit én soha nem tennék meg. Most mégis az előszoba falához nyomva csókolom ezt a gyönyörűséget. Kőkemény erekcióm a hasához szorítom, ő pedig bátran viszonozza szenvedélyemet. Benyúl az ingem alá, finoman simítja végig a hátamat. Hangosan nyögök ennyitől, magamra sem ismerek."

Ha felkeltettem érdeklődésedet, minden szerdán várlak Jodie történetének folytatásával! 

Ugrás a Jodie című blogregény oldalára!

jodie.jpg

Szólj hozzá