2018. okt 29.

Enzo és Tilda

írta: Sue D.
Enzo és Tilda

A római szerető 2. kötet

enzo_es_tilda.JPG

Enzo és Tilda című regényem 2018. novemberben jelent meg. 
Ha szeretnél beleolvasni, alább találsz két rövid részletet! Ha többet szeretnél tudni az írásaimról és rólam, csatlakozz hozzám a Facebook oldalamon!  

FÜLSZÖVEG:

A boldogságot nem csak elérni nehéz. Megtartani valódi küzdelem!
Tilda, a Svájcból érkezett fiatal családanya és római szeretője, Enzo szerelme beteljesülni látszik. A tévedések és fájdalmak ideje immár a múlté, a családi idillt mégis sötét felhők zavarják meg: egy régmúltból felbukkanó francia rokon és Enzo titkos, kettős élete állítja kihívás elé a szerelmeseket.
Vajon nehéz időkben is képesek kitartani egymás mellett? Válhat még belőlük igazi család?
Minden kérdésre választ kapunk A római szerető folytatásából. A második kötet is érzelmekkel teli, erotikával fűszerezett, olasz életérzéssel édesített, valódi csemege – ezúttal francia eleganciával tálalva!

RÉSZLETEK A KÖNYVBŐL:

Tilda 

Hét éve élek Rómában, de még mindig őszinte örömmel tölt el, hogy novemberben ilyen csodálatos idő van. Elégedetten kevergetem a kávémat a kedvenc kis kávézómban, élvezem a napsugarak puha simogatását, és a nyüzsgő tömeget figyelem. Az Igazság szája felé hömpölygő emberáradat mosolyra késztet, mert arra emlékeztet, amikor Matthias először járt a műemléknél. A fiam ötéves lehetett akkoriban, nem merte belerakni a kezét az antik kőkorong szájába, mert félt, hogy leharapja. Mi titkolnivalója lehetett vajon?
A kávéba kortyolok, miközben a hosszan kígyózó sor lassan mozdul: mindig mozgásban van, de sosem csökken. Emberek tucatjai várnak fényképezőgépükkel, hogy megörökítsék, amint a legendabeli Bocca della Verità szája összezárul a hazugok csuklóján. Egy pillanatra elképzelem a pánikot, ami akkor törne ki, ha a mese igaz volna… A harang mélyen kongó hangja ránt vissza a valóságba. A Santa Maria in Cosmedin templomtornyán fényesen csillognak a téglák, a napfényben fürdőznek, akárcsak én. Rövid időre még a szememet is lehunyom, leveszem a sálamat, hogy a napsugarak minél nagyobb felületen érjék a bőrömet.
Egy kis veréb ugrál el mellettem picinyke lábain, apró morzsákat keresget a földön. Kisebb darabokra töröm a kávé mellé kapott kekszet, és neki adom.
Még három kismadár jelenik meg az asztalom körül, mire az ismerős pincérnő elnézően mosolyog rám. Elfogy a keksz – előveszek a táskámból egy halom papírt, az új ügyfelünk marketingstratégiáját, a verebek csalódottan továbbállnak. 
Pár perc is elég ahhoz, hogy kiszúrjam a terv hibáit. Előkotrok egy tollat a táskámból, jelölök, áthúzok, megjegyzéseket írok a sorok mellé. Mire felnézek a lapokból, a kávém kihűlt, a madárkák eltűntek, a Bocca della Verità előtt várakozó sor pedig… nos, rövidebb nem lett, de teljesen kicserélődött. Novemberi napsütés ide vagy oda, ráeszmélek, hogy fázom. Felhörpintem a feketét és összepakolok. A Via dei Cerchi felé indulok, hogy bevásároljak a kistermelői piacon, amikor egy férfi lép mellém határozottan.  
–  Matilda?  
Kicsit sem tűnik ismerősnek. Magas, szikár férfi, körülbelül velem egyidős lehet, zöld szeme értelemről és higgadtságról árulkodik. Tetőtől talpig végignézek rajta: haja tökéletesen fésült, elegáns fekete öltönyén egyetlen gyűrődés sincs.   
– Madame de Campistron szeretne önnel beszélni. Meghívhatja önt egy kávéra? 
– Madame kicsoda?! – meredek rá. – És honnan tudja a nevemet? 
– Kérem, fáradjon velem! A Madame mindent elmond. – Ezzel a férfi hátat fordít nekem, és elindul az utca végén lévő parkoló felé. Én továbbra is a járdán állok megkövülve. Nem tudom eldönteni, hogy menjek utána, vagy kapjam a lábam a nyakamba és meneküljek. Abszurd a helyzet. Meg a fickó is. Olyan szűkszavú volt, mint egy angol titkosügynök. Ki lehet az a francia nő, akit említett?
Végül a kíváncsiság győzedelmeskedik felettem és tettre sarkall.
A férfi ápoltnak, kifejezetten jól öltözöttnek tűnt, ezért úgy döntök, követem. Bár tisztes távolságból, hogy menekülési utat hagyjak magamnak. Fényes nappal van, Róma belvárosának közepén vagyunk, nem történhet semmi bajom.
A pasas hátra sem néz, egy fekete, lesötétített ablakú, óriási szedán mellett áll meg. Fel sem ismerem a márkáját. Az idegen kinyitja nekem a hátsó ajtót. Bepillantok. Egy ősz hajú, elegáns nő ül odabent, ráncos arcát tökéletes smink fedi. Enyhén rúzsozott ajka egyenes vonal, szeme érzelem nélkül mered rám. Türelmetlenül szól hozzám franciául, megütögeti az ülést maga mellett.
Felegyenesedek.
Mennyire bölcs döntés beszállni mellé?
Bizonytalanul, feszengve foglalok helyet, miközben a hölgy szótlanul vizsgálja az arcomat. Képtelen vagyok állni a pillantását, zavaromban körbenézek. A kocsiban vakítóan fehér bőr minden, valamint édes, borzasztóan tömény női parfüm lengi be a teret. 
– Elisa de Campistron vagyok – szólal meg a nő erős francia akcentussal. – Ön nyilván nem ismer engem. 
Lassan ingatom a fejem.  

 ***

Enzo

Halkan lépkedek a folyosón, tiszta vagyok és felfrissült. A kávét, péksüteményt és egy doboz gyümölcslét tálcára pakolom, és beosonok a hálószobába.
Visszafelé sül el a meglepetésem.
Tilda egy vadító, fekete csipkecsodában áll az ágy végében. A hatalmas tükörben nézegeti magát. Megperdül a hangra. A látvány nem semmi, a tükörben hátulról is meg tudom bámulni idomait. Majdnem az ágyra borítom a tálcát.
– Meg akartalak lepni a reggelivel – motyogom bénultan.
– Én pedig meg akartalak lepni ezzel – válaszolja, és forog egyet a tengelye körül, amitől a csipke megelevenedve körbelengi a testét.
– Hát ez jól sikerült. Azt hittem, még alszol – suttogom. Lerakom a kaját az éjjeliszekrényre, már el is felejtettem, hogy éhes vagyok.
– Téged vártalak – rebegi, és elsötétedik a szeme, mint mindig, amikor elönti a vágy.
A farkam rögtön megmoccan. Tilda mellei hihetetlen izgatóak ebben a cuccban. Mellbimbói a csipke alatt jól láthatóan, vágyakozva domborodnak felém, mintha csak a számra várnának.
– Mit terveztél ebben az ördögi szerelésben, kincsem? – kérdem, amikor mellé érek.
Nem bírok magammal, muszáj megcsókolnom az egyik mellbimbóját. Meg a másikat. Lassan végignyalom mindkettőt.
– Teljes kiszolgálásra gondoltam – válaszol rekedten.
– Jézusom, az mit jelent? – A várakozás egyre nagyobb bennem, testem válaszol minden szavára.
– Azt szeretném, hogy én kényeztetlek, te pedig irányíts. Itt, a tükör előtt, hogy mindent láthass! Én leszek ma reggel a te szexrabszolgád!
Lábujjhegyre áll, és a nyakamat csókolgatja meleg kis szájával.
– Uramisten, Tilda!
Már térdre is rogyott előttem, majd átküzdi magát a nadrágomon és a boxeren az ágaskodó farkamig.
A tükörben a domborodó, csipkealsóval takart hátsóját látom. Ez már most több, mint izgató, minden izmom megfeszül.
– Azt akarom, hogy ne fogd vissza magad – suttogja, közben a makkomat nyalogatja.
Nem tudok válaszolni, kizárólag a farkamra és a szájára tudok koncentrálni. Mélyen beenged magába, szinte eltűnök a szájában. Jesszusom! Most azonnal el tudnék menni, annyira jól csinálja.
– Tilda! – nyögöm szinte könyörögve.
Gyengéden belekapaszkodom a hajába, mozgatni kezdem a csípőm. Minden mozdulatnál a végletekig megyek. Elképesztően jó érzés... Belenézek a tükörbe. A látvány egyszerre furcsa és izgató. Látni Tildát, ahogy előttem térdelve kényeztet, több mint izgató, lenyűgöz. Ugyanakkor a saját, szextől átszellemült látványom is szokatlanul izgalmas.
– Ne hagyd abba, kérlek! – nyögöm. Szorosabbra fog az ajkaival, és gyorsít a tempón.
A kezével a fenekemet szorítja. Eszméletlen jó, az agyamat végképp elönti a köd, amitől már nem tudok tisztán gondolkodni. Akármennyire visszafogom magam, nem bírom már sokáig. Remeg a lábam az élvezettől, és amikor egy pillanatra elenged a szájával, azt kántálom magamban: Jaj, ne, basszus, ne hagyja abba!
Körbenyalogatja újra és újra a makkomat, mielőtt megint eltűnik a szájában az egész farkam.

– Ez az! – suttogom, belekapaszkodom a hajába, és irányítom őt egyre mélyebbre.
A vágy és az érzések teljesen elveszik a józan eszemet, egyre hevesebben mozgok az ajkai között. Lenézek rá. A szeme ragyog. A pattanásig feszült farkammal a szájában bámuljuk egymást. A látvány áttaszít minden korláton. Beleélvezek a szájába.
Tilda kezével és szájával is még egyszer rám szorít, mintegy kegyelemdöfésként.
– Tilda, Tilda! – ordítok. Vagy csak suttogok? Meg se tudom állapítani, mert eszméletlen nagy orgazmust élek át. Kiszalad belőlem minden erő, ütemesen remegek. Egy percbe is beletelik, mire visszanyerem az uralmam a testem felett. Felsegítem és magamhoz szorítom a nőmet. Elképesztő meglepetései vannak! Ha nem tudnám, milyen visszafogott szexuális életet élt, mielőtt megismerkedtünk, azt gondolnám, profiként tanulta ezt. Senkivel nem élveztem még ennyire az orális szexet, mint vele. Mocskosul jól csinálja!
– Ez kimondhatatlanul jó volt, szerelmem! – dicsérem meg, miközben lehuppanok vele az ágyra és az ölembe húzom.
Csókolom a melleit, amitől halkan nyögdécsel és feszítgeti a testét.
– Nem kell ezt tenned, Enzo! Nem szeretem a kötelező adok-kapokot. Ez most az én meglepetésem volt, ne érezd úgy, hogy tartozol nekem! – mondja. A hajamat simogatja, mélyen a szemembe néz, bizsereg a gyomrom a tekintetétől.
– Te nem indultál be? – kérdezem, de meg sem várom a választ, kezemet a csipke bugyira csúsztatom. Meghalnék a szégyentől, ha Tilda bármikor is vágytól égve, kielégítetlenül szállna ki mellőlem az ágyból.
– Te jóságos ég, még a bugyid is nedves! Nem gondolod komolyan, hogy ilyen állapotban hagylak, mint aki jól végezte dolgát? Te kis szexrabszolga!
Elpirulva mosolyog, de nem hagyok neki gondolkodási időt. Átemelem az ágyra, a bugyi már le is kerül róla. A felsőt hagyom, mert annyira jól áll rajta, beindítja a képzeletemet. Becsúszom a lábai közé, finoman nyalom végig csodaszép, csupasz punciját. Még a szokásosnál is selymesebb és duzzadtabb.
– Mennyire imádom, eszméletlenül finom vagy!
Kicsit megemelem a fenekét. Megállok, csak nézem egy darabig. Tilda teste reszket a várakozástól. A szétnyíló nagyajkak üde virágra emlékeztetnek. Belekóstolok újra a csiklójánál, lassan körzök körülötte. Próbálja visszahúzni a csípőjét, hogy enyhítsen az édes kínon, de tartom határozottan, nem engedem neki. A farkam ébredezik erre a fantasztikus ízre, látványra és Tilda nyögéseire. De most nem akarok engedni neki. Azt akarom, hogy a szám által akkorát élvezzen, mint én az imént. Picit jobban rányomom a nyelvem, és belehatolok két ujjammal.
– Enzo! – sikít fel kéjesen.
Alig körözök párat még a nyelvemmel és az ujjaimmal, amikor érzem, hogy máris rángatózik a hüvelye, majd az egész teste, miközben elélvez. Iszonyú elégedettség önt el, mint mindig, amikor látom őt orgazmus közben. Végigsimítok még néhányszor az édes kis punciján, aztán melléfekszem.
Rohadt jól kezdődik a nap. Jobbat nem is kívánhatnék.

Szólj hozzá

olvasás könyv regény olaszország erotikus író romantikus róma viszony blogregény Enzo Tilda a római szerető sue dylen enzo és tilda